Dajka Margit Emlékszoba (állandó kiállítás)

Dajka Margit (Dayka) (1907 – 1986) színésznő.
Tizenegy éves korában szerepelt először színpadon. Alig tizenöt évesen szerződtette a Nagyváradi Színház. Kisebb szerepeket játszott, és a mesterséget tanulta 1924-ben kapta első felnőtt szerződését Kolozsvárott. Magyarországi karrierje Hódmezővásárhelyen kezdődött 1927 nyarán, ahová Horváth Árpád hívta meg vendégszereplésre. Egy sikeres miskolci, majd szegedi évad után a Vígszínház szerződtette. A hetvenes években a Madách Színházban játszott, és sokat filmezett. A csibészes bájú, friss humorú, üde, ösztönösen okos naiva az évek során az életről mindent tudó, groteszk-ironikus, mégis derűsen bölcs clownná érett. A magyar színházművészet legnagyobb színészei közé tartozott, érzékeny, izgalmas, meg nem alkuvó egyéniségével. 1952-ben Kossuth-díjat, 1951-ben érdemes, 1953-ban kiváló művész kitüntetést kapott.

"Először látnom kell magamban a szerepet, hogy magamat a szerepben lássam. Ami színt és ízt nem kapok meg a szerepeimtől, belefőzöm az ételeimbe. És hát mi a lényeg immár a nagymama-szerepek korából visszatekintve? Hogy élek, hogy itt vagyok, szeretnek az emberek, odajönnek hozzám és megsimogatnak".

(Dajka Margit, 1980)

"Közel kétszáz színházi premier izgalmát érhette meg. Majdnem ötven mozifilmben és huszonhét tévéjátékban láthatták a szerencsések. Rádiójátékok főszerepeit játszhatta el. Címlapfotók, riportok, interjúk tömkelege kíséri útját. Sokszor volt boldog és szerelmes. Olykor rosszkedvű, néha magányos. Pompásan főzött, tárkonyos bablevese semmihez sem hasonlítható. Munkában, olykor kegyetlen szigorúságát néha félreértették. Rengeteg szerepet játszott el, és mégis elment mellette sok neki való feladat. Leírni is alig merem, mert oly sokan tették már, hogy félek, tartalmát veszti e szó, de lényének legszebb vonása a szeretet volt. Ennek melegénél sütkérezni vágya volt mindenkinek. Aki ismerhette, milyen ez a szeretet, azért, aki nem, mert vágyta a mítosz közeli megtapasztalását."

(Részlet Horváth Károly: Az én Dajka Margitom című írásából)

"Mi marad a színészből? Nem sok. Egy mozdulat, egy szó, egy arckifejezés, amire talán emlékezni fognak néhányan. A tapasztalat beszél belőlem: találkoztam például emberekkel, akik emlékeznek arra, hogy Szegeden, amikor abban a darabban... mi is volt a címe? szóval a darab nem jut eszükbe sokszor, de azt fel tudják idézni ahogyan beléptem, vagy ezt-azt mondtam, egy-két apróságra sok év múlva is emlékeznek, s ez jólesik, nagyon jólesik!"

(Dajka Margit, Film, Színház, Muzsika. 1958. szeptember 12.)

{ Az oldal tetejére }